Lucy választása

Lucy Honeychurch hosszú időn át próbálja meggyőzni önmagát, hogy George Emerson iránti érzései jelentéktelenek, sőt helytelenek.

Jegyben jár Cecillel, aki művelt, előkelő, kifinomult férfi. A külvilág szemében megfelelő választás. Csakhogy Cecil újra és újra úgy bánik Lucyval, mintha a lány egy esztétikai tárgy volna, amelyet csodálni és formálni lehet.

George egészen más. Ő élő, érző emberként látja Lucyt.

Amikor George szerelmet vall neki, Lucy visszautasítja. A visszautasításban azonban ott van az önvédelem is: ha bevallaná, hogy szereti George-ot, egész addigi életének rendjét meg kellene kérdőjeleznie.

A következő fejezetekben Lucy lassan felismeri, hogy Cecil mellett nem tud önmaga lenni.

Felbontja az eljegyzését, de még mindig megpróbál elmenekülni a George iránt érzett szerelem elől. Görögországba akar utazni.

Végül Emerson úr, George édesapja beszélget vele. A férfi nem társadalmi szabályokról, megfelelő házasságokról és illendőségről beszél, hanem arról, hogy az ember mennyi boldogságot veszíthet el, amikor fél szembenézni a saját érzéseivel.

Lucy ekkor végre felismeri, hogy George-ot szereti.

A regény utolsó fejezetében ismét Firenzében vannak, abban a szobában, amelynek kilátása körül a történet elkezdődött. Már nem a társadalmi elvárások határozzák meg, hogyan éljenek.